Az egészen friss, 2016. áprilisi kutatás a segélyszervezet Felhőtlen gyermekkor elnevezésű figyelemfelhívó kampányához kapcsolódva készült. A Kutatópont Kft., országos reprezentatív felmérésében a gyermekbántalmazással kapcsolatos hazai attitűdökről 2000 felnőttet kérdezett meg. Az eredményekből kiderült többek között, hogy a válaszadók 97 %-a szerint szükséges foglalkozni Magyarországon a témával és a megkérdezettek 70 %-a szerint sok illetve nagyon sok családban fordul elő a gyermekbántalmazás – mondta el Székely Levente, Ph.D., a Kutatópont Kft. kutatási igazgatója.
A fizikai bántalmazást egyöntetűen gyermekbántalmazásnak tartják a válaszadók, hiszen a verést csak a válaszolók 3 %-a nem tekinti annak, ugyanakkor az érzelmi bántalmazás vagy elhanyagolás tekintetében már nem ilyen egységes a vélekedés. A gyermek kigúnyolását, megszégyenítését, valamint az elhanyagolást illetően csak 17, illetve 21 % nem tekintette bántalmazásnak.
Sokan még most is úgy gondolják, hogy egy pofon belefér. A válaszadók 50 %-a adott igenlő választ, ugyanakkor 50 % mondta azt is, hogy nem engedhető meg egy füles sem.
Ha a szülők közötti veszekedés, esetleg verekedés szemtanúja a gyermek, az 22 % szerint nem meríti ki a bántalmazás kategóriáját, a szeretet megvonása pedig szintén a válaszadók 22 %-a szerint nem számít annak.
A kutatók arra is rákérdeztek, hogy mit tennének a válaszadók, ha tudomásukra jutna, hogy a szomszédjukban rendszeresen bántalmazzák a gyerekeket. A válaszadók 80 %-a valamilyen aktív beavatkozással segítené a helyzet megoldását (pl. jelezné valamely szerv– rendőrség, gyermekjóléti szolgálat felé a bajt), 11 %-uk viszont tétlen maradna, mert még mindig úgy gondolják sokan, hogy nem az ő dolguk, ha környezetükben bántalmaznak valakit.