Ádvent az Isten megtestesült szeretetének azon időszaka, melyben ismételten a közénk született Krisztus ünnepére készülünk. Karácsonyra. Ebben az időszakban az ádventi koszorúval és a későbbi, kissé már szekuláris szokással, az ádventi kalendáriummal jelezzük az ünnep közeledtét. Idén ezek a napok kevésbé lehetnek díszesek, hiszen a járvány miatt számos korlátozás lépett életbe. Ezért most egy virtuális zarándoklatra hívok mindenkit, hogy Dunaújvárosban napról-napra egy kis kirándulást tegyünk a környéken, és egy-egy ablak és bibliai ige kinyílhasson számunkra. 

Ádvent elején, december 1-én induljunk együtt a városházától. Jeremiás próféta arra bíztat, hogy ahol élünk, ott közösen munkálkodjunk a boldogulásért. „Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!” (Jer 29,7)

A városházák évszázadokon át a települések történetét követték. Vannak olyanok, melyek díszesek, óra, vagy harangjáték emlékezetet egy-egy történelmi nevezetességre. A mi városházunk épületén található óra, annak ellenére, hogy nincs évszázados történelme, de az idő múlására ez is emlékezetet. Az Úr közel. Innen tovább, a városháza kapujával szemben egy szép fenyőt láthatunk és immáron hagyomány az is, hogy ádvent idején fénybe öltözik a főtér.

Ezeket a fényeket idén is láthatjuk, de a forgatagot csak tavalyi emlékeinkben. Elhaladva a leeresztett vizű szökőkút mellett, kelet felé vesszük az irányt. Jobb kéz felől a múzeum, bal kéz felől a bíróság épülete övezi lépteinket. Percre, főhajtásnyi pillanatra álljunk meg a félrehajtott tekintetű, 1956-os emlékmű alakja előtt, hogy aztán egy igazi ablak elé érkezzünk. Ádvent első ablaka stílusosan legyen a kormányablak. A házasságkötő terem helyén álló hivatalban most ne okmányokat újítsunk, hanem Isten életmentő szeretete adjon egy képet számunkra, melyen megláthatjuk az eljövendő csillag fényét, a betlehemi lángot, mely hagyomány szerint évente elindul szerte a világban, hogy karácsonyra minél több otthonba megérkezzen. Így gyújtsunk most egy gyertyát! Imádkozzunk! Istenünk, lépjél be életünkbe, hogy ne kelljen egyedül keresnünk a kijáratot a sötétből, és gyújts éjszakánkba fényt, így ragyogjon Krisztus világossága és mutasson utat minden település, és az én életemben is! Vezess ebben a hónapban is, legalább 24 napon át!

A szűk 200 méteres út után Isten békessége kísérje esti imánk és álmunk!