Gáncs Péter

Budapest – Aki közelebbről ismerte Szemerei Zoltánt, tudja, hogy 2020. december 3-án elhunyt testvérünk a leghatározottabban tiltakozna az ellen, hogy méltassuk őt. Így most először csak azt a rövid laudációt idézzük föl, amit „el kellett viselnie” az orosházi egyházkerületi missziói napon, 2014. május 31-én, amikor átvette a Prónay Sándor emlékplakettet.

Sokan úgy védekeznek a ránk zúduló rossz hírek ellen, hogy egyszerűen kizárják életükből az ezeket árasztó információforrásokat. De ez a struccpolitika éppen annyira veszélyes, mintha reggeltől estig mérgeznénk magunkat a legfrissebb járványstatisztikákkal és a különböző szakértői nyilatkozatokkal.

Leányfalu – Kövesdi Miklós önkormányzati képviselő meghívására érkezett 2020. november 29-én Leányfalura Gáncs Péter nyugalmazott püspök. A közös beszélgetés advent első vasárnapja hagyományának felelevenítéséről szólt, majd a püspök egy igei felvezetés után meggyújtotta az adventi koszorún az első gyertyát.

Az egyházi esztendő utolsó szakasza (ítélet, reménység, örök élet vasárnapja) a végső idők felé fordítja tekintetünket. De 2020 őszén az úgynevezett szekuláris kontextus, a körülöttünk lévő világban pusztító járvány is nap, mint nap tudatosítja bennünk, hogy bizony nem túlzás Dávid gyönyörű zsoltárának költői képe: „a halál árnyékának völgyében járok…” (Zsolt 23, 4) Az idén közvetlen családunkban is megtapasztalhattuk ezt, hiszen tavasszal édesanyámat, pár napja anyósomat temettük.

Járvány sújtotta időnkben országokat, egyházakat fenyeget a félelemből fakadó befelé fordulás, elzárkózás kísértése. Talán ezért is indokolt, hogy ne menjünk el szó nélkül egy szerény jubileum mellett: immár negyedszázada, 1995 októberében jelent meg az első magyar nyelvű Missziói Magazin (MM). Fontos, hogy minden hamis nosztalgiázástól mentesen, a mai aktuális kapcsolópontokat keresve, inspiráló hálaadással emlékezzünk meg erről a sok szempontból sajtótörténeti különlegességnek számító úttörő vállalkozásról.

Gáncs Péter nyugalmazott püspök a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra adásában 2020. szeptember 28-án elhangzott jegyzetét adjuk most közre.

Nem tudom kinek, milyen emlékei vannak a tanévnyitó beszédekről. Közel hat évtized távolából is még előttem van, amint szeptember elseje táján ott kókadoztunk a nyíregyházi négyes számú állami általános iskola napsütötte udvarán, és egyre lankadó figyelemmel hallgattuk az igazgató bácsi lelkesítőnek szánt beszédét. Ő minden év elején ugyanis arra szólított fel minket, hogy az idén végre „hódítsuk meg a tudomány fellegvárát…” S ha nem csal az emlékezetem, bennünk bizony egy csöppnyi harci tűz sem lobbant föl, hogy megostromoljuk a tudomány fellegvárát a többé kevésbé még nyárias, vakációs hangulatban.

Napjainkban sokféle meditációs értelmezéssel és gyakorlattal találkozunk. Ebben a kissé kaotikus helyzetben próbál utat mutatni Laurence Freeman munkája. Az angol bencés szerzetesnek, a Keresztény Meditáció Világközössége vezetőjének Belső fény – A tiszta imádságként végzett meditáció című könyve százhetven oldalon igyekszik bevezetni az imádságként végzett meditáció elméletébe és gyakorlatába.

Szinte már-már közhely a nyarat az év vasárnapjaként emlegetni arra utalva, hogy ezek a hónapok lelki töltekezésre, rekreációra, Istennel együtt töltött időre is szolgálhatnak. Csak hát úgy tűnik, az idén ezt a lehetőséget is felülírja a járványveszély. Többségükben elmaradnak a konferenciák, csendes hetek, táborok, keresztény fesztiválok. Online térbe kényszerült a gyulai „Szélrózsa” és a Puskás Arénába tervezett „Ez az a nap” találkozó is. Természetesen ezek online változata is kínál némi kárpótlást, de lelkileg igazán feltöltődni éppúgy nem lehet velük, mint egy tévés főzőműsor megtekintésével jóllakni. A virtuális térben csak töredékesen lehet megélni a valódi keresztény közösség személyesen megérintő élményét, áldását.

A zsoltárok a Biblia egyik legnépszerűbb olvasmánya, amelyet gyakran adnak ki önálló könyvként is. Ezért esemény minden friss fordítás, amely újabb felfedezéseket kínál. Különösen is figyelemre méltó, ha olyan bencés szerzetes a fordító, mint Simon Tamás László OSB, aki 2015-ben már megörvendeztetett minket egy remek Újszövetség-fordítással. A zsoltárok közös olvasása, éneklése, a zsolozsmázás a bencés szerzetesi közösségek mindennapi lelki kenyere, de protestáns istentisztelet sem képzelhető el zsoltárolvasás vagy -éneklés nélkül. Vajon miért ilyen fontos számunkra ma is ez a több ezer éves, igencsak vegyes műfajú, tartalmú, hangulatú versgyűjtemény?