A Német Szövetségi Alkotmánybíróság korábbi bírája, Udo di Fabio is úgy látja, hogy a világgazdasági válság hátterében egy rosszul értelmezett gazdasági morál áll.

„Globalizációról beszélünk, mégsem találjuk meg az utat afelé, hogy a produktív erőknek keretet adjunk” – mondta Marx a reformáció 2017-es jubileumához tudományos hozzájárulást adó ülésen. A bíboros azt is hangsúlyozta, hogy itt az egyházaknak is nagy szerepük van. Az etika és az erkölcs kérdése elválaszthatatlan egy szabad társadalomtól. Ehhez pedig az egyházak konstruktívan hozzá tudnak tenni – mondta.

Marx így érvelt: „A szabadság és a felelősség a társadalom összterületére vonatkozik. Ezért a politikai és gazdasági döntések következő generációra való hatásáról vagy a krízisterületeken élő emberek élethelyzetének hatásairól különösen is hangsúlyosan kell tárgyalni. Az öko- és szociális egyensúlynak éppúgy nagy szerepet kell játszania, mint a nyereség pozitív mérlegének.”

„Felelősségből cselekedni” – keresztény alapelv

Marx aláhúzta azt is, hogy a piacok értékesek, de csak akkor, ha civilizációs termékként értékeljük őket. A piacok nem természettől fogva valók – mondta. – Nem csak a növekedés a fontos. A szociális piacgazdaság keretfeltételeit újra kellene tárgyalni” – követelte.

A Németországi Protestáns Egyház (Evangelischen Kirch in Deutschland – EKD) korábbi vezetője, Wolfgang Huber beszédében kitért arra, hogy a reformáció hangsúlyai a társadalom számára ma is értékes iránymutatást adhatnak. A felelősségteljes cselekvés keresztényi alapelve a gazdasági struktúra számára is fontos.

A volt püspök hangsúlyozta, hogy Luther kora reformátorainak természetesen még nem kellett szembesülniük a globalizáció problémájának kérdésével. De mégis abból az elképzelésből kellene kiindulni, hogy hozzájuk hasonlóan, a kereskedelmet a bibliai etika talaján szemléljük és az egész társadalom jólétének tükrében vizsgáljuk.

Németországban jelenleg több olyan középvállalat is működik, amely bizonyos etikai alapelveket szem előtt tartva működik. Az egész társadalom szövetébe belenyúlik a pénzbeli gazdagság és a szegénység közötti polarizáció. Egy vallásilag átitatott cselekvésés kultúra gondoskodhatna arról, hogy a társadalom ezen szövete kiegyensúlyozottabb legyen.

Udo Di Fabio korábbi szövetségi bíró szerint már a reformáció korában kellett volna arról beszélni, hogyan lehet szociálisan kijönni egymással, ha mindenki a saját szakállára gazdálkodik. Már akkor felfedezték volna, hogy a szabadságot csak akkor élhetjük meg, ha visszanyúlunk rendszerekhez, rendekhez, vagy a Szentírás üzenetéhez.

„Mi történik, ha a mindennapi erkölcs gátjai és határai vagy a kommunikatív kapcsolatok kiesnek? Ezt megtapasztalhattuk a nyugati világ gazdasági válságai során” – mondta Di Fabio.
A Reformáció és a gazdaságetika című konferencia a harmadik gazdasági fórum volt, amelyet a reformáció jubileumi éve előtt rendeztek meg. Korábbi témák voltak már a Reformáció és jog, valamint a Reformáció és szekularizáció. Az üléseket egy 24 tagú bizottság szervezi 2009 óta.