A vázolt kutatási eredményeknek köszönhetően két alaptétel látszik megdőlni: az egyik, hogy erkölcsös ember csak vallásos lehet (az amerikaiak 53 százaléka gondolja ezt), a másik, hogy a közvélekedés szerint az ateisták a felvilágosult okosak és a hívők a naiv butuskák. Remek, hogyha az ehhez hasonló kutatások árnyalják a képet. Mégis az a benyomásunk támadhat, hogy az eredmények tálalása semmi mást nem segít elő, minthogy mindkét csoport elégedetten dörzsölheti össze a tenyerét: lám-lám. 

Az első kutatásban mintegy 1200, 5-12 éves gyereket vizsgáltak hat teljesen különböző országban (Kanadában, Kínába, Jordániában, Törökországban, az USA-ban és Dél-Afrikában) és egy egyszerű kísérletet végeztek el velük: a gyerekeknek matricákat kellett megosztaniuk velük azonos iskolába járó, azonos etnikai csoportba tartozó, ismeretlen társaikkal. A kutatók ez alapján vonták le azt a következtetést, hogy az ateista gyerekek adakozóbbak. De vizsgálták azt is, hogy a gyerekek hogyan ítélik meg, ha egy társuk kárt okoz nekik és milyen büntetést tartanak indokoltnak. A vallásos gyerekek általában gonoszabbnak és büntetésre méltóbbnak ítélték mások cselekedeteit az ateistáknál. Megállapításaik szerint a vallásos gyerekek ítélkezőbbek. Az eredeti kutatás a Current Biology folyóiratban jelent meg. 

Azok, akiknek volt szerencséjük szigorú vallási közösségekkel érintkezni, most bizonyára lelkendeznek, hogy személyes benyomásaikat igazolta a tudomány. Akár fel is sóhajthatnak: nem velem volt a baj. A jelenség, amit a tanulmány hazai fogadtatása is jelez, éppen ezért megérhet néhány gondolatnyi kitérőt.

A továbbiak a KötőSzó blogon olvashatóak.