vélemény

Erdélyi református lelkész barátaim kérésére írom le a püspökválasztással kapcsolatos tapasztalataimat. Korábbi választások alkalmával is kaptam már biztatást, felkérést, de egyik esetben sem vállaltam a jelöltséget.

Féltem, ha tovább maradok, megütöm a lelkészt – ezzel a címmel jelent meg nemrég a Kötőszó blogon egy írás, amely egy félresikerült temetésről szól. A blogoló egy valóban szomorú és sajnálatos – igaz, nem személyes, hanem másutt olvasott – élmény alapján osztja meg gondolatait a temetési szertartás buktatóiról. Úgy gondolom, ez nem jellemző, de egy ilyen rosszul sikerült esetből egy is sok, nem lenne szabad előfordulnia. A bejegyzés szerzője megpróbálja megérteni, sőt megmagyarázni, hogy mi lehet az ilyen hiba hátterében. Néhány gondolattal szeretnék reflektálni úgy, mint – most már nyugdíjas – lelkész, aki több mint negyven év aktív szolgálatban eltöltött idő alatt közel ötszáz temetési szertartást végeztem, és senki nem akart egyszer sem megütni.

Budapest – Az Evangélikus Országos Múzeum megújítása után a látogatók véleményét kérték ki arról, mit gondolnak a megújult múzeumról, annak új állandó kiállításáról. A Kulturálisértékelés.hu oldalon Mácsai Ágnes összegezte a tapasztalatokat. Ezt az írást közöljük.

Hetek óta foglalkoztat Útmutatónk évi igéje: „Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.” (Jel 21,6)

Nemrégiben a konfirmációs előkészítőn azt a kérdést tettem fel a gyerekeknek: milyen más szavakkal tudnák kifejezni az imádságot? Mit mondanának esetleg helyette, ha valakinek el kellene magyarázni, aki nem ismeri ezt a szót?

Múltfeldolgozás, ügynökügyek, emlékezetpolitika címmel szervezett előadást az Eötvös József csoport 2018. január 17-én a Párbeszéd Háza Pázmány Péter termében. A vitán Sólyom László volt köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság egykori elnöke, valamint két történész, Ungváry Krisztián és Stefano Bottoni vettek részt.

„Mitől és hogyan alakulhat ki az, hogy a csendes félrenézésekkel gyakorlatilag díszletet építenek az emberek az elfogadhatatlannak? Ha mezítelen is a király, senki nem szólal meg, hanem úgy tesz és úgy viselkedik, mintha az abnormális is normális volna. Talán az ››átlátszó‹‹ ruhát meg is dicsérik, az előnyeiről és a praktikusságáról ódákat zengenek… A retorziótól való félelem vagy az érvényesülési vágy hat ilyenkor az emberre?” – írja Szemerei János. A Nyugati (Dunántúli) evangélikus egyházkerület püspökének gondolatait közöljük.

Alig néhány nap van még hátra a lutheri reformáció ötszázadik évfordulójának ünnepéig, e hónap 31-ig. Mennyi minden történt ebben az évben itthon és külföldön, csak kapkodjuk fejünket, ha végignézzük a magyar és a nemzetközi naptárakat. Megmozdultak gyülekezeteink, megmozdult hazánk, Európa és az egész világ, mert mindenhol tartották magukat még annyira, hogy valami rendkívülit találjanak ki: nemcsak szigorúan egyházi-gyülekezeti-ökumenikus-közéleti-helyi-önkormányzati-állami rendezvények voltak, hanem a képzőművészeti-irodalmi-zenei-filmművészeti világ is profitálni akart ebből az ünnepből és hihetetlen sportrendezvényeket, helyi-országos figyelmet hajhászó alkalmakat szerveztek a reformáció itt-ott megkoptatott ökumenikus zászlaja alatt.

Mindkét gonosztevő meghalt a kereszten; de aki hitt Jézusban, elsőként került az Újszövetség népe közül Isten országába, még halála napján! Az Ószövetségben két élve elragadtatást találunk: Énók és Illés Isten színe elé került, mert magához vette őket. Szintén Lukács tudósít arról, hogy a koldus Lázárt az angyalok, halála után Ábrahám kebelére vitték fel, ami a pokol ellentétét jelenti; mert ahol Isten van, az a mennyország; és ahol nincs ő, az a pokol. Pál azzal vigasztal, hogy akik Krisztuséi, akár még élnek, akár már elhunytak az ő eljövetelekor – elragadtatnak, hogy mindenkor az Úrral legyenek!

Isten munkája gyakran rejtetten zajlik. Nem is vagyunk tudatában, mennyi apró lépés, milyen hosszú folyamat vezet ahhoz a pillanathoz, amikor nyilvánvalóvá, kézzelfoghatóvá, láthatóvá válik számunkra is, amit ő kezdettől tervezett. Magát a munkafolyamatot nem érzékeljük, csak az eredményével találkozunk, és ez csodálattal és hálával tölt el.