Füller Tímea

Füller Tímea írása az Evangélikus Élet magazinban.

A gyerekeinket papkisasszonyoknak hívják. Azért ez jobb, mint a tisztelendőnénizés. (Igaz, arról meg lassan leszoktatom már a mieinket, kivéve a kemény magot, amely ragaszkodik ehhez a megszólításhoz.) Nem tudom, van-e ennek köze ahhoz, hogy szeretem igazi kislánynak öltöztetni a kicsinyeimet. Pörgős szoknya, virágos hajcsat, masni, fodor, csipke, kiskalap.

Budapest – 2018. december 1-től 2019. január 15-ig lehet szavazni a Média a Családért elismerés 2018. évi közönségdíjasára. Jelöltként szerepel a nevezettek között az Evangélikus Élet magazin egyik szerzője, Füller Tímea is Magyola című novellájával. Kérjük, olvassák el, és szavazzanak őrá!

A paplak az állandó készenléti állapot másik neve. Én legalábbis ennek éltem meg. A férjem tudatosan döntött úgy, hogy lelkész lesz, velem csak megtörtént, hogy papné lettem. Nem volt sem különösebb előképzettségem rá, sem ilyen ambícióim. Igaz, már előtte is jártam bibliaiskolába, gyülekezetbe, tartottam hittant, jártam terepre, ahol időnként a bőrén érezte az ember, hogy mi is az a misszió. De amikor hazamentem, újra csak egy ember voltam, aki álmos és nyűgös lehet, néha megbetegszik, vagy elfoglalt, szóval, hétköznapi. A parókia lett az a hely, ahol mindig papnénak kellett (volna) lenni.

Amikor papné lettem, több száz kilométerre kerültem mindattól és mindazoktól, amit és akiket ismertem és szerettem. Az egy szem férjem volt az egyetlen, akit jól ismertem új lakóhelyemen, aki, mint tudjuk, lelkész volt már akkor is. A lelkész hasonló a macskához: napközben jön-megy, a saját dolga után jár, aztán ha megéhezik, hazatalál. Így tehát gyűjteni kezdtem az új ismerősöket és barátokat, hogy berendezzem új életemet – szereplőkkel.

Alig huszonöt évesen lettem papné, és állíthatom, hogy fogalmam sem volt, mibe vágok bele. Persze ezt bárki elmondhatja magáról, mert minden új dolog ezer titkot rejt, és egy teljesen átlagos – az milyen? – házasság már maga sokat nevel és formál az emberen. De a lelkészfeleség-státusz, azt hiszem, valamiben mégis különbözik minden más feleségétől: az ember lánya hirtelen nemcsak a férjének a párja, hanem gyülekezetének a first ladyje is lesz.

Nem tudom, hogy van ez, de úgy tűnik, ahogy telnek az évek, egyre kevesebb dologban leszek biztos. Tizenévesként olyan határozottan tudtam, hogy mi bűn, ki bűnös, és mi a jó, sőt tökéletes. Ma egyre gyakrabban gondolkodom el rajta. Itt van például a hazugság. És itt van a füllentő Józsi bácsi…

Kicsit haragudtam az Úristenre mostanában. Na, nem így nyilvánosan, hisz jó keresztény sose tenne ilyet, csak úgy magamban morgolódva. Több okom is volt rá, hogy morcos legyek. Egyrészt az imameghallgatásokkal volt egy kis gondom. Az rendben, hogy a közösség összefog, és munkát kér a munka nélküli tagoknak, gyermeket az arra vágyó házaspároknak, párt a társtalan fiataloknak. Na de nem kellett volna ezt mind egyszerre elintézni!

Füller Tímea novellája egy csendes, fiatal fiú történetén keresztül példázza, hogy egy ifjúkori bűn elkövetője hogyan kaphat szárnyakat attól a közösségtől, amely a bűne ellenére nem kitaszítja, hanem... de nem mondom tovább, olvassák el!

Életem nagy égései között tartom számon azt a napot, amikor megtaláltam az ideális Jézust. A szüleimmel nyaraltunk egy észak-magyarországi városkában, amikor megpillantottam a múzeum hatalmas üvegfelületein tükröződni az arcát.